„Érdekes emberek maguk magyarok. Még kurizálni sem tudnak politizálás nélkül” - mondta az Ördöglovas című, 1943-ban készült filmben Metternich hercegnő a bécsi udvarban a főszereplő Sándor grófnak. S ez hatványozottan igaz napjainkban, persze nemcsak a kurizálásban (udvarlásban).

Három mondatot sem váltanak az emberek egymással, s máris előjön a politika akár futballpályán, akár színházban, akár bálon, akár ünnepségen, akár a vonaton, akár a kocsmában. A hatalomért és népszerűségért törtető politikusoknak az elmúlt évtizedekben sikerült megfertőzni, és ami még rosszabb, megosztani az ország lakosságát. Eleinte két nagyobb táborra, ma már több kisebbre. A mindennapokban minden a politikáról és a politikusokról szól. Ahogy mondják, még a csapból is a politika folyik. Olyan tévéadók is elkezdtek híradókat gyártani, amelyek korábban csak a szórakoztatásra rendezkedtek be. A „királyi” Magyar Televízió átalakítása pedig egyértelműen a politikusok további népszerűsítését, nyomulását szolgálja, hiszen az M1-en egész nap, folyamatosan szerepelnek híradók - melyek nagy része a belpolitikáról szól - plusz még jut belőlük a főadó Dunára és a Duna Worldre, sőt – rendhagyó módon – rövid hírek még az m4 sportcsatornára is. Nem véletlen, hogy Magyarországon a politikusokról sokkal több szó esik, mint a sztárfocistákról, énekesekről, színészekről, együttesekről. Talán még a tévedést tévedésre halmozó  meteorológusokat futtatják hozzájuk hasonlóan.

Évtizedekkel ezelőtt az emberek hétköznapjaiban a politizálás a viccgyártásban merült ki, azaz nem volt véresen komoly, mint korunkban. Viccet csináltak Kádárból, a szocialista országok vezetőiből, de még a szovjet kiskatonákból is. S, mondjuk meg őszintén, bátran, büntetlenül lehetett ezeket mesélni, és röhögni rajtuk. Talán még az érintetteket is szórakoztatta. (Az is igaz, ha ezeket a témákat komolyan beszélték volna meg nyilvánosan, az nem marad büntetlenül.) Manapság arra kell nagyon odafigyelni, hogy melyik pártról, melyik politikusról, hol és mit mond az ember, mert a könnyen befolyásolható és megvezethető polgárok akár tettlegességre is ragadtathatják magukat kedvenc pártjuk, politikusuk védelme érdekében, ahogy ez a múltban megtörtént egy tévés műsorvezetővel szemben is. S persze az is a műveletlenség és fanatizmus számlájára írható, hogy azt gondolják, a közszolgálati média munkatársai maguk határozzák meg, mit és hogyan lehet tolmácsolni a hírekben. Ezért a kiszolgáltatottat bántalmazni olyan, mint mikor a negyedik játékvezetőnek panaszkodnak az edzők a focimérkőzésen, vagy a vásárlók a pénztárosnak a boltokban.

A családjával Ausztriában dolgozó, és jelenleg ott élő rokonom mondta, hogy nem igaz az, hogy mindenki csak az anyagiak miatt menekül a fejlett nyugati országokba. Abból az agyonpolitizált, mindent a politikai hovatartozás alapján értékelő, állandóan változó, bizonytalan közegből akarnak kilépni, amit idehaza tapasztalnak. No persze, a több pénz is csábító. De a hétköznapokban nyugodtabban élnek, csak a munkájukkal foglalkoznak, hétköznapi dolgokról beszélnek. Erre az is lehetőséget ad, hogy az osztrák politikusok főként a háttérben végzik azt a munkájukat, amit a választópolgárok elvárnak tőlük. Nem akarnak mindenáron nyomulni, mindig mindent megváltoztatni, mindent felavatni, átadni, ünnepelni a több szereplés érdekében. S nemcsak az onnan hazatérőktől hallani hasonlót.